Rómeó és Júlia

Látvány- és jelmeztervező: Kentaur

Korrepetitor: Horváth Judit, Bókai Zoltán

Rendezőasszisztens: Markó Rita

Ügyelő: Háber László

Szereposztás

Zenekar: Pannon Filharmonikusok
Közreműködik a Pécsi Nemzeti Színház Énekkara
 

Gounod elemista korában kapott bizonyítványában ez szerepel: „Ennek a diáknak nyitott a személyisége, boldog, élénk, olykor kissé nyugtalan, de általában kiváló minden téren. Szeretetreméltó gyermek, aki édesanyjának büszkesége és vigasza lesz.” 1831 telén jó tanulmányi eredményeiért Charles két nap szünidőt kapott. Anyja megígérte neki, hogy jutalmul elviszi Rossini Otellójára az operába. Ahogy beléptek a színházba, Gounod-t szent félelem fogta el, „mintha valami félelmetes és lenyűgöző titok kerített volna hatalmába, ugyanakkor egy zavaros és eddig számomra ismeretlen érzés vett erőt rajtam: a vágy és félelem attól, ami le fog játszódni előttem... Még sokáig kellett várni az előadáskezdésre, de az idő mégis rövidnek tűnt, a nézőtér, a csillárok, az egész miliő mérhetetlenül elbűvölt. A rituális három botütés után a karmester felemelte a pálcáját, áhítatos csönd állt be, és elkezdődött a nyitány.” A továbbiakban a mindennapi élet prózája megszűnt a gyermek számára létezni. 

Gounod először római tartózkodása idején, 1841-ben foglalkozott a Rómeó és Júlia színpadra vitelének gondolatával. A szerző Provence-ba utazott, és a tengerparton bérelt házat a komponáláshoz. A munka során azonban túlhajszolta magát, és egy hónap után idegkimerültsége és neuraszténiája miatt vissza kellett utaznia Párizsba rövid gyógykezelésre, ahonnan szerencsére hamarosan visszatért délre. Az opera úgy haladt, ahogy tervezte: „Az első felvonás csodálatosan végződik, a második álmodozóan és lágyan, a harmadik a párbaj felfokozottsága, illetve Rómeó száműzetése miatt lendületesen, a negyedik drámaian, az ötödik tragikusan. Ez a megfelelő fejlődés.” Amikor befejezi a IV. felvonás nagy duettjét, ezt írja: „Újra és újra átolvasom a duettet, teljes koncentrációval meghallgatom. Megpróbálom rossznak találni, attól félek, hogy tévedésből jónak találom. És mégis lelkesítően hat rám. Mert őszinteségből született. Röviden: hiszek benne. Az énekhang, a zenekar, mindegyik a maga szerepét játssza, a hegedű hangja szenvedélyessé válik, minden együtt van: ahogy Júlia karjaiba zárja szerelmét; Rómeó izgatottsága, mámoros ölelése.”

A mű bemutatója 1867-ben volt, Párizsban. A librettó forrása Shakespeare műve, de az utolsó jelenethez a librettisták, Jules Barbier és Michel Carré felhasználták David Garrick, angol színész saját szövegverzióját is. Az operának hatalmas sikere lett, telt házakat vonzott három egymást követő hónapon keresztül. 

Az előadás francia nyelvű, magyar feliratozással.

Galéria

Rómeó és Júlia a Kodály Központban

2013. 04. 05.

Fotók: Körtvélyesi László

Rómeó és Júlia a Kodály Központban

2013. 02. 09.

Fotók: Körtvélyesi László

Rómeó és Júlia meghallgatás

2012. 11. 10.

Fotók: Györfi Anna